- A tégla története
- Miért energiatakarékos egy téglaház?
- Mi fontosabb a hőtárolás vagy a hőszigetelés?
- Érvek a tégla mellett
A tégla valóban 6000 éves múltú építőanyag, azaz az évezredek során már bizonyított. Ez az idő azonban elegendő volt arra is, hogy a tégla a változó vevői igényeknek megfelelve, folyamatosan megújuljon. A modern téglák nagyméretű, nútféderes kialakítású, nagy nyomószilárdságú, pontosan megtervezett lyukszerkezetű falazóblokkok, melyek már csak távolról hasonlítanak arra a 25 x 12 x 6,5 cm termékre, melyet korábban téglának neveztek. Korábban ebből az ún. kisméretű téglából épült az egész ház, mára az épület egyes részeire különböző termékeket kínálnak a gyártók, amely - akár egy nagyméretű Lego - egységes egész rendszerré áll össze, könnyítve, gyorsítva a munkát.
A tégla a legtermészetesebb építőelem: alapanyaga eredeti formájában megtalálható a természetben, s a gyártási eljárás - az agyag formázása majd kiégetése - az évszázadok folyamán nem változott, csupán finomult. Téglát legkorábban Egyiptomban, a Nílus iszapjából készítettek, melyet a napon szárítottak ki. Égetett téglát a mezopotámiaiak használtak először, Krisztus előtt 4000 évvel.
A tégla ornementális alkalmazását az iszlám kultúrák emelték mesteri fokra
Nagyon hosszúra nyúlna a történet, ha a tégla fejlődését olyan kultúrákban is nyomon követnénk, mint pl. Perzsia, India, Indokína, Kína, vagy az iszlám térség. Különösen az iszlám kultúra fejlesztette a tégla ornamentális alkalmazását mesteri fokra. Olyan szintre, amit a későbbi korok soha többé nem tudtak elérni. Említésre méltó, hogy Kínában kialakult egy másfajta fejlődési irány : itt először a tetőből és ezzel együtt a tetőcserépből lesz uralkodó elem, melynek nemcsak a lefedés és a védelem a feladata, hanem tulajdonképpen ő maga az épület.
A tégla az ókori Rómában
A téglakészítés művészetét egész Nyugaton a rómaiak terjesztették el. Ahová csak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglát. Ők fejlesztették ki pl. a boltíves építést, aminek még ma is számos, kitűnő állapotban fennmaradt bizonyítéka van.
A téglaépítészet központjai a középkorban
A téglagyártás ipari kezdetekor a XII. században Lombardia, Franciaország és Németország jelentik a téglagyártás központjait. A román stílustól a gótikán át a reneszánszig a téglának mindig nagy jelentősége és szerepe volt. Csodálatos épületek születtek kézzel formázott téglából, mindenek előtt az észak-európai országokban : pl. Észak-Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Skandináviában és Angliában.
Ipari téglagyártás
Az angolok fejlesztették ki a gépesített téglagyártást. Ezen a téren az úttörőnek számító fejlesztés Németországnak köszönhető: A berlini gyáros, Schlickeysen (1854) szalagprése, és Friedrich Hoffmann építőmester 1858-ban porosz és osztrák szabadalomként bejegyzett körkemencéje volt az igazi újítás.
Miért energiatakarékos egy téglaház?
A kerámia falazat, hőtárolási képességének köszönhetően télen úgy viselkedik, mint egy cserépkályha, azaz a fűtés melegét megtartja, lassan adja le. Nyáron viszont a külső hőséget nehezebben engedi be, azaz szinte a falba épített, természetes légkondicionálóként működik.
Léteznek a téglánál jobb hőszigetelő képességgel rendelkező építőanyagok, de ez a tulajdonság nem párosul a rendkívül fontos hőtárolási képességgel, illetve például a kiváló hőszigetelő könnyűszerkezetes házaknál a nyári meleget csak légkondicionáló berendezéssel lehet elviselhetővé tenni.
Mi fontosabb a hőtárolás vagy a hőszigetelés?
Hőfizikai szempontból a hőszigetelés és a hőtárolás kérdései együtt fontosak. Az égetett vázkerámia falazóelemek ellentétben a homogén kialakítású falazóanyagokkal, optimálisan egyesítik a téli és a nyári hővédelemmel kapcsolatos jogos igényeket. Bár a jelenleg hatályos hőtechnikai szabványban nincsen előírás külön a falszerkezet hőszigetelésére, a sokak által misztifikált ‘k’ értékre, a korszerű égetett agyag falazóelemek speciálisan kialakított üregszerkezetük révén felveszik a versenyt a pár évtizede, kimondottan hőszigetelési célból kifejlesztett újszerű falazó anyagokkal. De megtévesztő csak a hőszigetelést vizsgálni. Ha a hőtárolás kérdését nézzük, akkor még meggyőzőbb az égetett agyag falazóelemek előnye, mivel a hőtárolás képessége egyértelműen a falszerkezet tömegével függ össze. Más falazóelemek esetén előnyként említik a termék könnyű súlyát. Ez az előny azonban azonnal hátránnyá válik, ha a hőtárolás kérdését vizsgáljuk. Pedig a falazat hőtárolási képessége a gazdaságosság és lakóérzet szempontjából a legfontosabb tulajdonság.
Érvek a tégla mellett
1. A tégla már bizonyított…
A tégla legpontosabb meghatározása az, hogy égetett agyag falazóelem. Léteznek olyan téglák is, amelyeket nem falazásra használnak, például a padlástégla vagy a kábeltégla, azonban ezek is égetett agyagból készülnek. Szokásos még a tégla szót mindenféle, nem égetett agyag elemekre is használni például gyeptégla, üvegtégla, gázbeton tégla, ez azonban pongyola, félrevezető megfogalmazás.
Az első ‘téglák’ a mai vályogelemekhez hasonlítottak, megformázták az agyagot, majd a napon kiszárították. A száraz éghajlatú vidékeken, így a tégla őshazájában, Mezopotámiában ez elegendő is volt, azonban az így készített ‘tégla’ - ugyanúgy, mint a vályog - nedvesség hatására szétmállik, nem tud terhet viselni. Valószínűleg néhány tűzvész tapasztalata alapján jöttek rá elődeink arra, hogy az agyagot ki kell égetni. Így hát az égetett agyagtégla lett több ezer évvel ezelőtt (és azóta is) az építkezés legfontosabb alapanyaga. Ugyanazért, amiért első használati tárgyaink is agyagból készültek: a nedves agyag jól formázható, kiégetve pedig erős, szilárd lesz és megőrzi alakját.
2. A tégla természetes anyag
A némiképpen eltérő alapanyagon kívül a legnagyobb különbség közöttük abban van, hogy a téglát kiégetik. Van, aki az égetést nem tekinti természetes folyamatnak és a vályogra esküszik, azonban ha jobban belegondolunk, az égetés nélküli falazóanyag jelentős veszélyeket rejt magában. Egyrészt az égetés teljesen természetes folyamat, hiszen sok-sok ezer évvel ezelőtt a tűz meghódítása az ember fejlődésének egyik legelső és legfontosabb lépése volt. Azt pedig nehéz lenne ráfogni őseinkre, hogy nem éltek egyetértésben a természettel. Másrészt pedig a kiégetésre a vályog hibáinak kiküszöbölése céljából van szükség, amíg a vályog a nedvesség hatására szétmállik (sajnos elegendő itt csupán a legutóbbi tiszai árvizek torokszorító pillanataira utalnunk), addig a kiégetett agyag teherbíróvá és stabillá válik.
3. Környezetbarát gyártás - egészséges lakókörnyezet
A téglagyártás alapanyagát, az agyagot a legtermészetesebb módon, az anyaföldből nyerik. A téglaipar nem más gyártóktól veszi a termékei előállításához szükséges, többnyire nagy energiaigénnyel és káros-anyag kibocsátással gyártott félkész és kész termékeket, vegyszereket és pasztákat, hanem valódi nyersanyagból dolgozik. Nem hárítja át másokra, hanem saját maga oldja meg a környezetvédelmi és energiatakarékossági problémákat. A téglagyárak mindig az agyagbányák mellett épültek és épülnek, nincsen szükség az alapanyag nagy távolságra történő, környezetet károsító szállítására. Tehát a tégla valóban környezetbarát technológiával készül.
4. Teherbírás - biztonság, rugalmasság
A magas elemszilárdságnak fontos szerepe van a kivitelezés során, mivel a későbbi változtatások, átalakítások zökkenőmentes megoldása egyszerűbb, gyorsabb. Ezt a biztonságot mindenképpen érdemes beleépíteni a szerkezetbe, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő, milyen átalakításokra, ráépítésekre lesz szükség harminc, negyven év múlva. Más építési technológiák esetén ilyen változtatásokra korlátozott mértékben vagy egyáltalán nincs lehetőség.
Emellett, bár triviálisnak tűnik, nem elhanyagolható tény, hogy a masszív tégla építésű házak a bentlakókat sokkal jobban megvédik a külső környezet ártalmaitól (víz, szél stb).
Bővebb információk a cikk tulajdonosa:
Wienerberger - honlapján
