Minden olyan megoldás hagyományos építési módnak tekinthető, amikor tégla, vályog, kő a függőleges teherhordó szerkezetek anyaga, a kötőanyag pedig mész és cement. Tehát a felhasznált építőanyag természetes közegből származik, s az építőanyagból tömörfalas szerkezetet alakítottak ki.
A technika korszerűsödésével a megjelentek korszerű anyagok, előre gyártott vasbeton szerkezetek, különféle alapanyagú burkolatok, nyílászárók, bevonatok, kiegészítő szerkezetek, de - a csoportosítás szempontjából - a függőleges teherhordó szerkezetek anyagstruktúrája nem változott, tehát ezek a korszerű megoldások nem befolyásolják a csoportosítást.

A hagyományos építési módnak hosszfalas, harántfalas és vegyes falazatú változatát különíthetjük el. Ezen kategóriák a függőleges teherhordó - egyben határoló szerkezetek kialakításából következnek.

A hagyományos építési módra jellemző:

• - kis szilárdságú, de nagy súlyú anyagból épített falszerkezetek csak korlátozott szintszám kialakítását teszik lehetővé,
• - a falteher szintenkénti növekedése érdekében a növelt falvastagság helycsökkenést eredményez.
• - a teherhordó szerkezetek kötöttségének következményeként, az egymás feletti szintek csaknem teljesen azonos elrendezést követelnek meg,
• - szerkezeti megoldások közül a harántfalas megoldás hőtechnikai és hangvédelmi szempontból előnyösebb.

A kivitelezés technológiai feltételeinek betartása esetén e szerkezeti megoldás nagy élettartamot biztosít, tehát az építmény értékállóságát garantálja. E hagyományos építési módok esetén valamennyi szerkezet állapotát elsősorban a teherhordó függőleges falszerkezetek befolyásolják, azaz valamennyi meghibásodás a függőleges szerkezetek hibájára vezethető vissza.